Célok és tiszta lap

2010 február 14. | Szerző: ST |

 Hónapok óta húzom a cég átnevezésének idejét. Minden bizonnyal most már csak áprilisban teszem meg. Ez lesz a tabula rasa. Ma már apu is Niti is hozzámvágta, hogy komolytalan az a produkció aki a rendezvény előtt hat héttel kezd szponzort keresgélni előbb szponzor, utána produkció. Úgy mondják, mintha én nem tudnám. A pofám leszakad, hogy nevemmel mennek ki ezek a levelek, de más megoldás nincs. Mindenki akitől pénzt próbálok kérni- értem ezalatt a barátokat – körberöhög. Jön a mit tanultál az egyetemen, nem tudod hogy nem így kell és minek van papírróla, ha nem értesz hozzá- kérdések, vádak. Hogy magyarázzam el nekik, hogy TUDOM ÉS IGAZUK VAN, de sakk- matt van. Állati szarul érzem magam ettől. Mindenki engem néz szakmailag impotensnek és rólam alakul ki hamis kép. Jaj Niti! Mi a túróért nem hallgattam Rád? Nagyon – nagyon rossz. Menekülnék magam és a helyzet elől. Iszonyatosan kínos. Kínos és az az ember, akitől eddig tanácsot kaptam… nos ő nincs. Nem hogy nincs….nem érti mibe kergetett bele. Nem neki fáj. Egyzerűbb engem okolni, gyűlölni mint felmérni, velem evezni. Látszólag ezt teszi. Nem látszólag? Ki tudja?

Megbolondulok. Hogy fogok ebből kimászni? És miért kerültem ide? Hogy fogom visszaadni a Szívesség Bankos tartozásaim?És miért és hogyan juthattam el eddig? Jaj!!!!!! Most mit csináljak? És valaha helyre tudom tenni a szakmai hírnevem esett csorbát? Annamari a kis monológjában erre bezzeg nem tért ki. Oldd meg magad, ha már belekerültél. Nagyon fosul érzem magam és nagyon kilátástalan az egész. Eladtunk a jegyet 10 százalékát. Az első 72 órában, azóta semmi. Miért is lenne. Ehhez tőke, felkészült tervezés kellene. BB-ről már nem is beszélve. Az általa okozott kár a másik, ami felmérhetetlen. Mit tegyek?