Mélyen…
2010 február 15. | Szerző: ST |
Ha olvasóként nézem a bejegyzéseim, egy elmebeteg naplóját látom jó stílusba öltöztetve. Pedig nem vagyok az. Csak éppen jól össze vagyok zavarodva. Megnyugtató, hogy ezzel nem vagyok egydül. Sok millión keresik önmagukat ebben a pillanatban is.
Ma reggel már nem jött a marketing igazgatónk dolgozni. Ez elég felkiáltó jel arra, hogy a munkámra összepontosítsak. Ugyanakkor….
Ez most nagyon szar, még ha magamnak kerestem is. Mondjuk az nem járja, hogy nem vesszük fel a másiknak, e-mailre nem válszolunk. Ez gyerekes, dőre dolog. Végső soron ez sem az én problémám. Illetve részben igen. Csak fáj, Tipikus esete, amikor jószándékkal próbálsz valamit tenni és téged vág arcba. Mármint a sok önvizsgálattal töltött perc után könnyű utólag azt mondani, hogy ezt nem csináltam jól. Ezt nem kellett volna vagy másképp is lehetett volna. Nem kell forszírozni a beszélgetést, ha valaki nem akarja. Meg a véleményed sem kell ráerőltetni. Mentség vagy sem én ilyen vagyok. Meg szeretném beszélni a problémákat. Valamiféle közös engedmény kell ahhoz, hogy a két külüönböző mentalitás ne üsse agyon egymást. És ez hiányzik.
Niti ma azzal indított reggel, hogy én tehetek az egészről. Mit kell nekem a koncerten kívül azt mgegkérdeznem, hogy van. Semmi értelme. Na hja! Jól van na. Igazad van. Ettől még nem lesz jobb! És a legszörnyűbb, hogy most a végén megint magamat vádolom, saját magamban keresem a hibát és az lesz a konklúzióm, hogy csak én felelek az egészért. Mondjuk nincsen már “könyörgök bocsáss meg”. Végülis nem csak én tehetek arról. hogy eddig jutottunk. Basszsus! Szólalj már meg a rohadt életbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Meg kell szólaljak…
Nem szeretnék a baromi okos szerepben diszelegni…mert messze nem erről van szó. És arról sem, hogy mindenért Te lennél a hibás.
Reggel csak azt szerettem volna veled megértetni, hogy mindketten mondtok valamit és egyikőtök sem aszerint viselkedik a másikkal.
Neked az a bajod, hogy maximálisan kiadod magad, hogy mi bánt, miközben ő ezzel nem tud mit kezdeni, várnál valamilyen reakciót, de az meg nem jön, ettől te türelmetlen és intolleráns leszel az egész helyzettel szemben. Mig ő beléd próbál kapaszkodni, tőled várja a megoldást a problémáira, de Te erre nem vagy jó alany, hiszen részese vagy…érintett sok szempontból, nem tudsz pártatlanul tanácsokat adni. Az már egy más kérdés, hogy körülötte meg fogynak az emberek, akik segithetnék a hibák helyrehozatalában, de az az ő élete, neki kell ezzel szembenéznie, nem neked.
Ráadásul ezt az egészet megfejeltétek egy üzleti/szakmai közösködéssel, ami valljuk be egyáltalán nem volt jó ötlet egyikötök részéről sem. Mert képtelenek vagytok dolgozni személyeskedés nélkül és forditva. Te válaszokat szeretnél, ő kérdéseket értelmez…
Én ahogy ma mondtam is neked, legyetek túl ezen a közös projekten és aztán hagyjátok békén egymást.
Ha valóban olyan fontos vagy neki, akkor tennie kell érte. Ha mégsem, akkor ne öljétek egymást, ez egyikőtöket sem teszi boldoggá. De fontos! A ti esetetekben nem létezik az arany középút! Ez vagy vele vagy nélküle helyzet. Túl sokminden történt veletek/köztetek az elmúlt években, hogy ezt visszaminősitsétek már csak barátságnak és dolgozni is képtelenek vagytok anélkül, hogy előbb-utóbb ne vetitsétek rá vitás helyzetekre a korábbi sérelmeket.
Őszintén szivem szerint leültetnélek titeket egy asztalhoz és szinkrontolmácsként kibogoznám ezt a kuszaságot….hátha…