Gyaloglás…

2010 július 4. | Szerző: ST |

 Nem is tudod, mennyire a lényegre tapintottál Májtikám! Sajnos, bárhogy igyekszem kerülni: én vagyok a mérleg nyelve. Anya egyre kevésbé képes másokra tekintettel lenni, ezért megy a maga feje után. Apa fizikai teljesítménye véges, Paliéról nem beszélve. Utóbbi forgatott itt, de nem ismeri a várost – bárhogy állítja. Apa a maga módján közelíti meg a Nagy Almát – anya meg értetlenül áll előtte. Pedig hatalmas lépés, hogy apa azt mondta, ha kiköltözöm … látogat, szívesen. Tetszik a hely. Ugyebár ez nekem sarkalatos kérés évek óta. Ráadásul a “szerető” család úgy elillant a városból, mert hosszú hétvége van, mint a szél. Valahogy én nem lepődök meg rajta, anya titkolja, de fáj neki. Bethyt sem láttuk még, nincs jól… hiába. Hetven felett van.

A város? Istenem! Imádom! Örömmel mutatom meg apának a kedvenc helyeimet. Pali szerint hat lóval kell visszatartni, annyi fele rohannék. Igen, minden szegletére elvinném őket. Most mar csak belém mélyen az a ha… tudod (Tudod kinek szól), ez az évente meg, majd megmutatja… hát! Azt hiszem, ez az út sok mindent lezár, megváltoztat. Nem hiszem, hogy oly gyakran visszajönnék. Hiányzik Zsófi. Jon kedvés évődése, Charles visszafogott mosolya, Raymond túláradó lelkesefése, hogy itt vagyok. Hiányzik a Graces, és a DR. A centes üvegből előkerülő teafilter, a titikos cookiem, ami évről – évre engem vár. Zsófi fürdőszobájának púder illata, a tálcás nasik, a képek, de minden közül leginkább a “Szervusz Gyönyörűm! Hol vagy? Mikor érsz ide? I love you” a legjobban. Csak még egyetlen egyszer hallhatnám! Hát ez van. Most meg itt pötyögök és várom, hogy Kukorék Hercegnő visszajöjjön az edzőteremből, ahova én nem vagyok hajlandó lemenni:) És Ti? Pusuususususzazazaza