Nem tudom
2010 július 11. | Szerző: ST |
Tudod Májti, most ez nem olyan New York. ÉLvezem, hogy apának tetszik a város és tervezi hogy visszajön. Az viszont hatalmas önuralmat követel, hogy Paliékat toleráljam. mindegyikünknek megvan a maga hülyesége- niylván. Azonban azt nehezen tolerálom, hogy harmadik napja azon szórakozik milyen kétsgébeesett hangon ordítok a telefonba, hogy nem látta-e az anyámat. A többit, most nem részletezném. Ő hatalams Sándor Pál, akitők mindenki essen hanyatt és nyalja a seggét, szolgálja ki és neki semmiért ne kelljen fizetnie sem. Ez korlátozottan elviselhető, de a 10. nap végére a sírás kerülget. A családom kutya-picsáz engem a nagyanyám és anyám műlt béli bűneiért. Lelkileg sok, ami történt. hidd el, hazaérek meg vissza akarok jönni.Csak hiányoztok Ti is, meg a jótanácsok is. Hát ez van. Jajj! tegnap szákmányoltam egy táskát:) Olyan csodás. És találtam egy mágnest amin mind a ketten rajta vagyunk és olyan picur, hogy befér majd a batyudba! Pusza mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Várlak ám haza :)))))
Hát jó belátom nem lehet könnyű Palival, a leírtakon kívül még generációs szakadék is ott tátong gondolom……
De úgy örülök, hogy apudnak tetszik, és mát nem megrögzött NY ellenső ellenség! Őt is megfogta ez a város 🙂 Ez siker, a Te sikered is 🙂
Figyi valami nagyon ügyeset kell kitalizniunk, mert én pénteken megyek, te kedden jössz, de szerda vagy csüt leagább icipicit szeretnélek látni.
Enjoy the last day of NY!!!!!
Puszzzz
PS: Szüleidet is pusz