Az ember, olyan mint az agyag - szokt\u00e1k mondani -. Ahogy fejl\u0151d\u00fcnk az \u00e9let rajtunk hagyja k\u00e9zjegy\u00e9t. Rajtunk \u00e1ll vagy bukik, hogy gigantikus szoborr\u00e1 vagy csup\u00e1n egy szer\u00e9ny kisplasztik\u00e1v\u00e1 v\u00e1lunk. A felismer\u00e9s, hogy v\u00e1ltozni kell: f\u00e1jdalmas. Amikor az emberben apr\u00f3 darabokra hullik a saj\u00e1t mag\u00e1r\u00f3l alkotott k\u00e9p, hogy egy szebb \u00e9s jobb mozaikk\u00e1 \u00e1lljon \u00f6ssze \u00fajra. <\/p>
Neh\u00e9z elindulni a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00fatj\u00e1n, meghozni a d\u00f6nt\u00e9st \u00e9s az elhat\u00e1roz\u00e1st: v\u00e9gigmegyek ezen a cseppet sem kecsegtet\u0151 folyamaton. Szerencs\u00e9s az, akit t\u00e1mogatnak, akinek van kihez\/ hova fordulnia. K\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem \u00e9s folyamatosan mozg\u00e1sban van a vil\u00e1g, mozg\u00e1sban vannak a bar\u00e1taim. Van, ki b\u00e1trabb, van aki pr\u00f3b\u00e1lkozik de m\u00e9g nem teszi; \u00e9s van aki hezit\u00e1l. Vajon \u0150 hogy d\u00f6nt majd? Nekiv\u00e1g az \u00fatnak vagy viszsafordul? \u00c9s mindez milyen v\u00e1ltoz\u00e1st hoz a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte l\u00e9v\u0151k \u00e9let\u00e9ben? Meger\u0151s\u00f6dik vagy belehal a kapocs a v\u00e1ltoz\u00e1sba. A k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 tehetetlen\u00fcl n\u00e9zi, ahogy a m\u00e1sik az \u00fatel\u00e1gaz\u00e1sban verg\u0151dik. Persze, akinek d\u00f6ntenie kell, nem fogad el seg\u00edts\u00e9get: hogy n\u00e9z az ki. Ez az \u00e1lland\u00f3 k\u00f6rforg\u00e1s. A kulcs pedig a szeretet. Ha vakon b\u00edzol a m\u00e1sikba, \u00e9s az \u00e9letedet is odaadn\u00e1d \u00e9rte: t\u00fcrelmesen kiv\u00e1rod, hogy merre indul; mi t\u00f6bb fejet hajtasz a v\u00e1laszt\u00e1sa el\u0151tt. <\/p>
A fejl\u0151d\u00e9s k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9pcs\u0151foka, hogy ezt is elfogadd. Nekem hat h\u00e9tbe tellett ez a felismer\u00e9s \u00e9s Neked?<\/p>","type":"rich"}