<\/P>\r\n
H\u00e1t j\u00f3! Ha olvasod a blogot, nesze Neked! Itt le tudom \u00edrni, de el nem tudom mondani? Legyen!<\/P>\r\n
Szerettelek, mindenn\u00e9l jobban! Nem kellettem. Egy ideig nem akartam elfogadni, most m\u00e1r megtettem. Elfogadtam. Elengedtelek. Bez\u00e1rtam minden \u00e9rz\u00e9st valahova a m\u00e9lyre. Tudatosan pr\u00f3b\u00e1l n\u00f6velni k\u00f6zt\u00fcnk a t\u00e1vols\u00e1got, hogy k\u00edv\u00fclr\u0151l tudd n\u00e9zni ezt az eg\u00e9szet. Hogy r\u00e1l\u00e1ss! Hazudn\u00e9k, ha azt mondan\u00e1m: nem f\u00e1j, hogy milyen zseni\u00e1lisan megy a dolog. Egyre t\u00f6bb a vita, egyre jobban t\u00e1volodsz. A feladatom teljes\u00edtettem.<\/P>\r\n
Akkor is hazudn\u00e9k, ha \u00e1ll\u00edtan\u00e1m mindezek ellen\u00e9re nem rem\u00e9nykedem a csod\u00e1ban. Megint h\u00e1rom \u00e9ve lenne \u00e9s Micimack\u00f3t n\u00e9zn\u00e9nk. Vagy s\u00e9t\u00e1ln\u00e1nk a v\u00e1rosba a vil\u00e1got megv\u00e1ltva. Vagy az augusztus 20-i viharban \u00e9des semmis\u00e9geket mondan\u00e1l becs\u00edpve. Igen. J\u00f3 lenne visszamenni a m\u00faltba, de nincs \u00e9rtelme. Elsz\u00e1llt. V\u00e9ge. J\u00f6v\u0151 lehet. Ki tudja milyen? Boldog vagy f\u00e1jdalmas. Sosem tudhatjuk. Az ember mindig k\u00e9s\u0151n \u00e9bred r\u00e1 arra, hogy mit mulasztott. <\/P>\r\n
Azt mondod, nem hazudsz, csak nem vagy \u0151szinte. Igen. Sem magaddal, sem velem. Tartok t\u0151le csak sok-sok \u00e9v m\u00falt\u00e1n fogod meg\u00e9rteni, hogy ez nekem mi\u00e9rt f\u00e1j. \u00c9n lemeztelen\u00edtettem el\u0151tted a lelkem, te nem b\u00edzol bennem ennyire. Azt mondtad: higgyek benned \u00e9s ugorjak \u00e9n is! Megtettem, de te fent t\u00e9bl\u00e1bolsz m\u00e9g mindig a hegy orm\u00e1n. Ez van. Ez jutott. \u00c9n megtanulok veszteni, elveszteni. Nem! M\u00e1r megtanultam \u00e9s jobb t\u0151le. \u00c9lvezem, hogy \u00e9lek \u00e9s nem f\u00fcgg\u00f6k T\u0151led t\u00f6bb\u00e9! Hogy nem att\u00f3l s\u00fct a nap, hogy hallottam-e a hangodat vagy l\u00e1tlak-e. S\u00fct att\u00f3l a t\u00e9nyt\u0151l is hogy vagyok \u00e9s ez j\u00f3. Ez nagyon j\u00f3. \u00c9vek \u00f3ta nem tudtam megtanulni \u00e9s most v\u00e9gre megvan! \u00cdgy oldjam meg az \u00e9let \u00f6sszes kih\u00edv\u00e1s\u00e1t! Te? Nem tudom. <\/P>\r\n
Maradok egy eml\u00e9k. Egy k\u00e9zzelfoghat\u00f3 eml\u00e9k. A doboz a polcon. N\u00e9ha kinyitod \u00e9s azzal hitegeted magad, hogy ami benne van az a Ti\u00e9d. Sosem mersz majd ut\u00e1naj\u00e1rni, hogy val\u00f3ban \u00edgy van, mert f\u00e9lni fogsz a v\u00e1laszt\u00f3l. Ink\u00e1bb elengeded a k\u00eds\u00e9rt\u00e9st, a dobozt visszateszed \u00e9s majd ha r\u00e1k\u00e9rdez valaki, hogy minek az a lila - ez\u00fcst doboz, kit\u00e9r\u0151 v\u00e1laszt adsz. A sok meg\u00e9lt pillanattal egy\u00fctt legal\u00e1bb ez \u00f6r\u00f6kre a mi\u00e9nk, a mi titkunk marad. Ahogy a G\u00f6r\u00f6g Maci is. <\/P>\r\n
<\/P>","type":"rich"}