<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>SzőkeNő</provider_name><provider_url>https://szokeno.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ST</author_name><author_url>https://szokeno.cafeblog.hu/author/ST/</author_url><title>Szép és okos?</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 10.5pt&quot;&gt;Azon morfondírozom: miért nem tudjuk elviselni,&nbsp;ha valaki szép, okos és sikeres. Miért vagyunk féltékenyek, rosszindulatúak és kétkedőek? Miért nem hisszük el, hogy valaki képes a saját kvalitásai alapján eredmények elérni és ha valamit letett az asztalra, nem feltétlenül jelenti, hogy a produktum más ember támogatásának eredménye. &lt;?xml:namespace prefix = o ns = &quot;urn:schemas-microsoft-com:office:office&quot; /&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 10.5pt&quot;&gt;Eszünkbe sem jut a jót feltételezni a másikról. Nem szeretünk szurkolni másokért&nbsp;vagy éppen együtt örülni a sikernek. Mindenki a saját gesztenyéjét sütögeti, de azt elvárja, hogy más kiálljon érte/mellette. Féltékenyek vagyunk. Pesszimisták és károgók. Ha pedig valaki kilóg a sorból és nevezetesen képes örülni más diadalának vagy elismerően beszélni más teljesítményéről, akkor azt sült bolondnak nézik. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 10.5pt&quot;&gt;A legszomorúbb az egészben, hogy úgyis hajlamosak vagyunk&nbsp;véleményt alkotni, hogy nincs is tapasztalásunk adott témakörben vagy adott személlyel kapcsolatban. Tehetségtelennek, butának, sutának, sikertelennek... titulálunk másokat, anélkül, hogy ismernénk őket. Miért? Miért vagyunk egy ilyen fásult, szomorú társadalom? &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 10.5pt&quot;&gt;Én például rendre szurkolok a barátaimnak, ha valami újba fognak. Megkérdezem: hogy áll az adott projekt, amin dolgoznak. Tudok-e segíteni nekik? Azt&nbsp;kell, hogy mondjam, az érdeklődéstől még egyszer sem lett&nbsp;semmi bajom. Nem lettem fertőző beteg és még sosem fájt a másik sikere. Amikor én dolgozom valami újon: nekem is jól esik a bíztatás, a visszacsatolás és az, ha velem örülnek. &nbsp;Számomra például - sok minden más mellett -, erről szól a barátság. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 10.5pt&quot;&gt;&nbsp;Az élet már csak ilyen: egyszer hopp és másszor kopp! Van ez így! Nem lehet mindig nekem szerencsém. Sőt! Ha nekem éppen nem is jönnek össze a dolgaim, az határozottan jobb kedvre derít, ha legalább a hozzám közelállók jól vannak. Sikereket érnek és elégedettek. Számomra ez is a boldogság egy formája. Lehet, hogy tényleg velem van a baj?????&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>