<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>SzőkeNő</provider_name><provider_url>https://szokeno.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ST</author_name><author_url>https://szokeno.cafeblog.hu/author/ST/</author_url><title>hmmm</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Vajon tényleg elég a hit? A hit önmagunkban, egy definiálható vagy definiálható felsőbb erőben, Istenben, a Sorsban, az Univerzumban. A kitűzött cél elérése mitől függ? A tényektől, cselekedektől vagy tényleg a hiten múlik az egész. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Sokszor kapon magam azon, hogy kételkedem. Nem hiszem el, hogy valóban létrejöhet, megkaphatom vagy megváltozik az a valami. Aztán gondolkodóba esem és egy lényegtelen dolog kapcsán hiszek ... és a lehetetlen hülyeség is valóra válik. Persze ilyenkor jön&nbsp;a kétkedés: nem csak azon múlik, hogy ez egy apróság volt, komoly dolgojkat pedig nem lehet így befolyásolni? Nem tudom. Minden esetre a 2010-es fogadalmam az lesz, hogy hinni fogok abban, hogy amit elhiszek az úgyis lesz. Elfelejtem a ha, a talán és próbálom kifejezéseket; csak és kizárólag kijelentő módban gondolkodom, álmodozom. Amit elhatározok az úgyis lesz. Aztán &#039;majd egy év múlva kiderül, hogy a módszer műkködött-e. Addig pedig marad a kísérletezés és a hit, hogy a változáshoz és DÖNTÉSHEZ szükséges elhatározás megszületik. A kedvező jelek pedig nem csak a figyelemelterelés eszközei. A figyelmes apróságok nem csak arra szolgálnak, hogy még egy esélyt kicsikarjon, hogy újból földhöz vágjon, fájdalmat okozzon. Mi több ha reménykedek, azzal nem iszom előre a maci bőrére. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>