1.0SzőkeNőhttps://szokeno.cafeblog.huSThttps://szokeno.cafeblog.hu/author/ST/<P> Ha olvasóként nézem a bejegyzéseim, egy elmebeteg naplóját látom jó stílusba öltöztetve. Pedig nem vagyok az. Csak éppen jól össze vagyok zavarodva. Megnyugtató, hogy ezzel nem vagyok egydül. Sok millión keresik önmagukat ebben a pillanatban is. </P> <P>Ma reggel már nem jött a marketing igazgatónk dolgozni. Ez elég felkiáltó jel arra, hogy a munkámra összepontosítsak. Ugyanakkor....</P> <P>Ez most nagyon szar, még ha magamnak kerestem is. Mondjuk az nem járja, hogy nem vesszük fel a másiknak, e-mailre nem válszolunk. Ez gyerekes, dőre dolog. Végső soron ez sem az én problémám. Illetve részben igen. Csak fáj, Tipikus esete, amikor jószándékkal próbálsz valamit tenni és téged vág arcba. Mármint a sok önvizsgálattal töltött perc után könnyű utólag azt mondani, hogy ezt nem csináltam jól. Ezt nem kellett volna vagy másképp is lehetett volna. Nem kell forszírozni a beszélgetést, ha valaki nem akarja. Meg a véleményed sem kell ráerőltetni. Mentség vagy sem én ilyen vagyok. Meg szeretném beszélni a problémákat. Valamiféle közös engedmény kell ahhoz, hogy a két külüönböző mentalitás ne üsse agyon egymást. És ez hiányzik. </P> <P>Niti ma azzal indított reggel, hogy én tehetek az egészről. Mit kell nekem a koncerten kívül azt mgegkérdeznem, hogy van. Semmi értelme. Na hja! Jól van na. Igazad van. Ettől még nem lesz jobb! És a legszörnyűbb, hogy most a végén megint magamat vádolom, saját magamban keresem a hibát és az lesz a konklúzióm, hogy csak én felelek az egészért. Mondjuk nincsen már "könyörgök bocsáss meg". Végülis nem csak én tehetek arról. hogy eddig jutottunk. Basszsus! Szólalj már meg a rohadt életbe! </P>rich