A nap poénja
2010 július 5. | Szerző: ST
Egy alkoholos termékeket is forgalmazó étteremben elkérték az ID-m, mert KISKORÚNAK néztek:) A színesbőrű srác, ha tudott volna elpirul:) Édes volt…nem hitte el, hogy mindjrt harminc leszek. És még kérdezitek miért szeretem ezt a várost???? :)))
Bethy
2010 július 5. | Szerző: ST
Elcipeltem a kis kompániát templomba. Bethy vészesen lefogyott, eléggé megrogyott. Sajnos Zsófi halála körül tovább kigyózik a botrány. Ma ott voltam a házban, nem adták ki egyenlőre MIklóst sem. Hosszú.. ehhez most nincs kedvem. Ami viszont csodás volt: a templom. A hit, amivel az odajárók rendelkeznek az nem semmi. Az egész hely csodás, de maga a service…magával ragadó. Leírhatatlan. Ami igazán meglepett: apáék is nagyom élvezték. Bethy pedig tényleg szívét- lelkét kitette, hogy jól érezzék magukat. Aztán elcipeltem őket BUSZOZVA a JG Melonba. Amíg bele nem haraptak a hamburgerbe ment a szájhúzás, onnantól azonban csak a ham.nyam csam-csam hallatszott. A nehéz rész csak ezután jött, visszamenni ZSófihoz. Kicsit elpityeredtem – nem is kicsit. Rémes volt. Persze anyáék nem jöttek oda, viszont sikerült köddé válnikuk három sarok távolságon belül. telefonon senkinél. rohadtul meg voltak sértve , amikor megkérdeztem, hogy eszüknélo vannak, hogy pont ellenkező irányba indultak, mint ahogy megbeszéltük. Apa még hajlandó volt elsétálni a Shcwartzig, de that’s it. Metrózni lehet, séltálni nem. amit egyébként kevésbé bánok, csakígy l..sz és estifányt lát a városból, de ő tudja. Szóval türelempróba van elég, persze evésbe és vásárlásba folytom a bánatom, ami nem jó. Basszus! Meg sem tudok mozdulni, annyit ettem. 🙁 Hát ez van. tessék szorgalmasan írni! Niti! Milyen volt a megnyitó? Kutyámról tudtok? Jani bá senkit nem hívott??? Pusszantás mindenkinek! Ui. Eszerke a barna hajam siker! Imádják az amerikaik!
Gyaloglás…
2010 július 4. | Szerző: ST
Nem is tudod, mennyire a lényegre tapintottál Májtikám! Sajnos, bárhogy igyekszem kerülni: én vagyok a mérleg nyelve. Anya egyre kevésbé képes másokra tekintettel lenni, ezért megy a maga feje után. Apa fizikai teljesítménye véges, Paliéról nem beszélve. Utóbbi forgatott itt, de nem ismeri a várost – bárhogy állítja. Apa a maga módján közelíti meg a Nagy Almát – anya meg értetlenül áll előtte. Pedig hatalmas lépés, hogy apa azt mondta, ha kiköltözöm … látogat, szívesen. Tetszik a hely. Ugyebár ez nekem sarkalatos kérés évek óta. Ráadásul a “szerető” család úgy elillant a városból, mert hosszú hétvége van, mint a szél. Valahogy én nem lepődök meg rajta, anya titkolja, de fáj neki. Bethyt sem láttuk még, nincs jól… hiába. Hetven felett van.
A város? Istenem! Imádom! Örömmel mutatom meg apának a kedvenc helyeimet. Pali szerint hat lóval kell visszatartni, annyi fele rohannék. Igen, minden szegletére elvinném őket. Most mar csak belém mélyen az a ha… tudod (Tudod kinek szól), ez az évente meg, majd megmutatja… hát! Azt hiszem, ez az út sok mindent lezár, megváltoztat. Nem hiszem, hogy oly gyakran visszajönnék. Hiányzik Zsófi. Jon kedvés évődése, Charles visszafogott mosolya, Raymond túláradó lelkesefése, hogy itt vagyok. Hiányzik a Graces, és a DR. A centes üvegből előkerülő teafilter, a titikos cookiem, ami évről – évre engem vár. Zsófi fürdőszobájának púder illata, a tálcás nasik, a képek, de minden közül leginkább a “Szervusz Gyönyörűm! Hol vagy? Mikor érsz ide? I love you” a legjobban. Csak még egyetlen egyszer hallhatnám! Hát ez van. Most meg itt pötyögök és várom, hogy Kukorék Hercegnő visszajöjjön az edzőteremből, ahova én nem vagyok hajlandó lemenni:) És Ti? Pusuususususzazazaza
New York…
2010 július 3. | Szerző: ST
Ahogy ígértem…yes! we’ve arrived! Az út is rendben volt és minden képzeletet felülmúlóan hamar értünkbe a városba. A gp 1ó40 perccel hamarabb landolt, így nagyjából akkor tett ki a taxi a szállodába, amikor vlójában érkeznünk kellett volna.
A többi… nos, az már kevésbé rózsás. Anyánál már a reptéren eltört a mécses. Láthatóan nem tudja kezelni a helyzetet. Egyenlőre nem találtam mega módját, hogyan kezeljem a hangulat változásait. Apa viszont inkább leharpaná a nyelvét, mintsem bevallaná: tetszik neki a város. Hosszas előadást tartott az első benyomásairól.. és lám: egyetlen Amerika ellenes gondolat sem foglaltatott benne. Érdekesnek ígérkezik ez a 10 nap. Jó kis önuralom gyakorlat… majd meglátjuk. Tessék emilezni, meg kommentelni. Pusszantás a Nagy Almából:)
Értetelnül
2010 június 10. | Szerző: ST
Valahogy mindig az lesz a vége, hogy én vagyok a hiszékeny. Májti múlt héten tartott kiselőadást ebben a témában. Aztán tessék: megint eltelt egy hét, megint elúsztak az ígéretek. A meglepő, hogy én ezen még meg tudok lepődni.
A kitűzött célt, a lezáros év legfontosabb stációit magam mögött hagytam. Már rezignáltan veszem tudomásul a halált, leglaábbis kifelé nem látszik a bennem dúló vihar. Nem érdekel, hogy emberek inkább mennek, mintsem jönnének az életembe. Megbékéltem azzal, hogy egy huzamos rossz döntésért cserébe az álmaim egy része nehezen megvalósítható lett.
Ugyanakkor büszke vagyok magamra, hiszen most jószerivel hármunk útját állom. Egzisztenciálisan is elérem lassacskán, amit kitűztem. Egy szavam lehet. Főleg, mert egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy az összefüggések mitnegy lámpással megvilágítva nyernek értelmet bennem. Jó, hogy az út nehezebbik része mögöttem van. Hol van, amikor mindenki azzal nyüstölt, hogy NK lehúz? Hol van, amikor a barátaim, akik szerettek annyira, hogy a szeretetüket is megvonták tőlem elfordulrak tőlem. Hol van már az az idő, amikor az orromnál tovább sem láttam? Bizonyos tekintetben egy szemvillanás sem telt, ami azonban években mérhető. A gyötrő felismerés, a belső harc, a kitekintés, segítség keresés, kérés, hadakozás és lassú fejlődés… jó visszatekinteni. Én már megharcoltam, amit kellett. Fejlődök napról-napra. Minden felismerés, tapasztalás egy győzelem. A hab a tortán az elengedés. Sosem hittem volna, hogy tudok valakit annyira szeretni, hogy el is taszítsam magamtól, megutáltassam magam vele. Végülis megérte. Ha csak a zűrös ügyeit tisztázza az idióta idoljával, már megérte. Komoly beszélgetés? Hát. Nem hinném, hogy valaha elém merne állni, de ez már korántsem érdekes. Az a lényeg, hogy sínre került. Az emlékek? Nos azokban úgy is úgy szeretem, ahogy van. Ott nincs benne a mesterségesen gerjesztett utálat. Hiába! A gondolatnak teremtőerej van. Talán, amikor megérkezünk lesz némi rossz szájíz. Eddig mindig örömmel vetettem bele magam a meglepi keresésbe. Ezúttal nincs kit meglepni, hisz nem igényli. Ő most utál…Kár, hogy nem tudom megmutatni az imádott városom. Igaz, ez is egy jelzés. Nem kiváncsi arra, ami én vagyok…
Honna is indultam? Nem tudom. Csak úgy tódulnak a gondolatok. Ez így helyes. Talán kijön a benti dolgok miatt érzett feszültség is. Köszönöm… hogy mit? Nem tudom!
Egyensúly
2010 május 29. | Szerző: ST
Az emnber azért dolgozik magán szorgosan nap, mint nap, hogy egyensúlyba kerüljjön magávval. Akkor is nyugost tudjon maradni, amikor baj van. Zsófi után elment Gyuri bácsi, most meg Kalára. Hat hét alatt három közeli családtag és ebből kettő egy héten belül sok. Nagyon sok. Én balga: felhívtam Csutit, mert azt diktálta a lelkiismeretem. Kár volt. A gyűlölköző fröcsögésére semmi szükségem nem volt. Anya romokban, apa nem kevésbé. Furcsa. Bennem, a sztoikus nyugalom és a hisztis nevetés váltakozik. Valahogy kacérkodom a halállal: kezdek jóban lenni vele és elfogadni. Legalábbis azt megértettem, hogy tenni nem tudok ellene. A hadakozás csak még nagyobb fájdalmat ró az emberre. Érdekes! Olyan, mint amikor letérsz az utadról. Akkor is úgy érzed: “csakazértis” visszatol az élet oda, ahova téged képzel.
Persze a halál jó tükör az elvesztegetett évekre. Felnagyítja a kérdést: megérte az időpocsékolás? Hátha! Az ember, amíg él remélem…
Diurnus bejegyzése a Klubhálón
2010 május 17. | Szerző: ST
“Engem életkedvvel a barátaim látnak el. Bőven. Néha már egyenesen összeesküvést gyanítok: ahogy lehorgadok, ahogy elmegy a kedvem mindentől, szól a telefon, vagy működésbe lép a laptop. Havas Csilla mond valami üdét, Vámosi András ordas viccet mesél, Eszter úgy tesz, mintha volt tanáraként még mindig lenne tekintélyem az ő szemében, Sluki doktornő pedig olyan magabiztosan ül szakmája trónján, hogy mindig a lába elé borulnék.”
Veszélyes játék
2010 április 9. | Szerző: ST
Minden bizonnyal itt a tavasz. Minden és mindenki megbolodult. Ennek elég kézzel fogható biznyítéka a megzakkant pasik hada, ami körülvesz.
Hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól. Sőt. Mintha egy rég elfeledett verset ízlelgetnék újra, olyan az újraéledő vadászösztön bennem. Kellemes emléke, ami édes borzongát idéz és amikor megelevenedik, újraélem pezseg tőle a vérem. Persze azért nem árt kiskanállal újrajezdeni az élet habzsolását. 🙂 Kíváncsian várom pl. az utazós 10 napot. Hmmm olyan lesz, mint egy jó vacsora után a desszert, mert a vacsora is igen jó. Sőt. Nagyon jól. Furcsa a négy év feltétlen hűség után – ami ott és akkor jól esett – újra harcba indulni. Jóóó. Nagyon jó. Hát ez van.
Persze benne van a diliben az elfojtott gyász is. Talán a hétvégén a veszteséget is helyre tudom magamban tenni.
Csalódtam
2010 április 8. | Szerző: ST
Tudtad, hogy baj van, hisz beszéltünk. Azóta sem hallottam Felőled. Valahogy nem tudok meglepődni ezen. Ez az új, ismeretlen ember ilyen lelketlen és számító. Hív, ha el kell utalni valami pénzt, elszúrt egy számlát. Ha arról van szó, hogy velem mi van: nem ismered a számomat. Furcsa, hogy pont itt és pont így kellett ezzel szembesülnöm. Igazán értesz ahhoz: hogy vidd be a legnagyobb tust.
Gratulálok! Mit is mondtál: csak akkor beszélsz, ha tudod mit akarsz. Aham. Hát, ezek után érdekel mit tudnál még mondani.
Twinsie
2010 július 5. | Szerző: ST
Tudom… hidd el! Próbálok én türelmes lenni, csak nagyon nehéz:) Gratula a sok emberhez! Ügyes vagy ezek meg bekaphatják!! Kikit is pusszantom. Minden Vitamin Water pult előtt erősen keresem a jó színt, de basszus olyan egyformák. Mit is kell venni?????
Türelmetlenség… most pl. türelmetlenül várom, hogy vehessek Nektek vicces cuccokat pl. szájban olvadós egyszerhasználatos fogkefe:) Ja! És voltam secretben… Bora meg TE elaléltatok volna….25 USD/5 item:) öcsém… annyira jó a pink collection…szóval reggelente elszökök vásárolgatni, mert egyébként megy az öreg- járat… tudom! Örülök! Tényleg jó látni, hogy apa élvezi a várost. érdekes miket vesz észre pl. magasak a kikötőben a vasak, ahova a hajók horgonyoztak. ??? őrület!
Na hát ez van! Tessék szorgalmasan kommentelni többiek is!!! puszszzsa
Oldal ajánlása emailben
X