Nem tudom
2010 július 11. | Szerző: ST
Tudod Májti, most ez nem olyan New York. ÉLvezem, hogy apának tetszik a város és tervezi hogy visszajön. Az viszont hatalmas önuralmat követel, hogy Paliékat toleráljam. mindegyikünknek megvan a maga hülyesége- niylván. Azonban azt nehezen tolerálom, hogy harmadik napja azon szórakozik milyen kétsgébeesett hangon ordítok a telefonba, hogy nem látta-e az anyámat. A többit, most nem részletezném. Ő hatalams Sándor Pál, akitők mindenki essen hanyatt és nyalja a seggét, szolgálja ki és neki semmiért ne kelljen fizetnie sem. Ez korlátozottan elviselhető, de a 10. nap végére a sírás kerülget. A családom kutya-picsáz engem a nagyanyám és anyám műlt béli bűneiért. Lelkileg sok, ami történt. hidd el, hazaérek meg vissza akarok jönni.Csak hiányoztok Ti is, meg a jótanácsok is. Hát ez van. Jajj! tegnap szákmányoltam egy táskát:) Olyan csodás. És találtam egy mágnest amin mind a ketten rajta vagyunk és olyan picur, hogy befér majd a batyudba! Pusza mindenkinek!
Twinsie és Mel
2010 július 10. | Szerző: ST
KÖsziiiiiii!!!!! CSak annyit rohanj, ami belefér! Tényleg! Kikinek is pusszantás. JA! Mélyebb értelmet nem keresek – mindes esetre egy kicsit kézzelfoghatóbbá tette a múltkori beszélgetést: értékelni stb.
Mel, most realizálom, hogy pont a szülinapodon repkedek – szóval ha az sms későn érne haza: Boldog szülinapot!!!pusza
VAlódi tűzvonalban
2010 július 10. | Szerző: ST
Azt is mondhatnám horror volt a mai nap. Reggel Panni szeme a szokottnál jópár számmal nagyobb le, szóval egy négy órás, az ER-ban töltött tortúra után sikerült bármerre is indulni. Egy órára kivonatoztunk Coney Islandra. Apu utána gondolta: pihen egyet. Én úgyis megígértem Chrisnek, hogy ma még benéezk hozzá, hát anyával és Palival átmentünk a Macysbe. Anyáék felmentek a férfi osztályra, én lent beszélgettem, amikor óriási dörrenések és sikoltozás: egy álarcos asi lövöldözve rohangált az alsó szinten. Chris észnél volt, úgyhogy maga alá tepert és a pult alá bújtatott. Kartyújtásnyira lött szét a csávó egy parfümöt. Hogy finom legyek, eléggé be voltam szarva. Főleg, mert azt sem tudtam hol van anya, hányan vannak és mi van feljebb. Palit értem el telón, aki egyébként jót szórakozik az egészen, mert lévén nem értette mi zajlik körülette, plusz azon az emeleten ahonnan ő jött nem történt semmi, azt hiszi hogy kitaláltam én is meg a többi néhány száz sikoltozó is ami történt. Lévén anya sehol, minket meg kikergettek az utcára, Chrissel visszaszöltünk anyát keresni, akinek a legnagyobb baja az volt, amikor megtaláltuk, hogy miért nem mentem utána a harmadikra. Az, hogy éppen egy őrült és a bztonsági őrök kergetőzésének a közepén voltam, aminek folyamányaként volt, akit meg is lőttek nem túlzottan izgatta. Életemben nem féltem még ebben az országban, de most hogy holnap hajnali ötkor kéne Washingtonba menni…felőlem megsértődhet az egész pereputtyom, de nem megyek sehova. Hol van már a tegnapi zseniális színház? Vagy a tény, hogy a ruha, amit Village-ben vettem állatul néz ki, csak elfeljtették kivenni belőle a riasztót, szüval apával elmentünk egy fogókészletet venni és azzal loebarmolni a ruháról a csipogót… Hát ez van. HOgy mire figyelmeztet a dolog nem tudom, de most nagyon hazamennék…
Kocsma beszámolót akarok
2010 július 9. | Szerző: ST
Hello! Hogy sikerült a megnyitó? Andi! BESZÁMOLÓT!!!!
Addig is.. számolok én. Húha. Ma outleteltünk. Sajnos. Nekem jó volt, a bankszámlám tiltakozna. Apát sikerült rádumálni némi ruhapróbára, szóval legalább szent a béke, mert van trendi új nacija. Ettől anya boldod. Utána én zúztam tárgyalni egy partnerünkkel, este meg Őrült nők… húúúúúúúúúú. Állat előadás. Nagyon állat. Standing ovation volt, dupla fináléval. Ötletes, jó rendezés. Nagyon – nagyon tetszett. Anyáéknak is bejött, úgyhogy nagy az öröm.
Az idióta családom ma bejelentkezett és közölték, hogy akkor uccu DC. Most hezitálok. Kidobok egy rakat pénzt a voantjegyre és… mint ma Ilan kinyögte Klári Washingtontól még 200kilométerre van eltemetve. Fasza. Szóval alsó hangon hat óra oda és vissza. Ami alapesetben nem gáz, de ugye zsidó temető és csak vasárnap van nyitva, én meg hétfőn repülök vissza. Hogy miért most közölték: Bob szerint úgysem voltam rá kiváncsi. Ez az a jó fej fiú aki egyébként egy kávéra sem tudott időt szakítani. Erre szoktátok mondani: leszarni, nem érdemli meg a figyelmet. Tudom. Ma kaptam ebből elég jelzést. Pl. egész héten a rohadt I phone után kajtattam. Végre sikerült lealkudnom ezt a szart 200 dolcsira, szóval felhívtam a fő I phone buzit, KGB-t, hogy kell-e. Az az ember, akit kva nem zavar, hogy heti rendszerességgel hívnak hajnali 2-3 és 4-kor ugyanúgy a kollégáim, mint délben – nos ő, közölte: itt már tudod késő van, ne most beszéljünk. Igaz, benéztem az órát és majdnem éjfél volt, de a “bocsi álmos vagyok” elmondható nornálisan is.Ja! Egyébiránt e-tájt rendszeresen beszélünk telón is… Szóval ló%t a s%%%be, visz a halál telefont. A fene nagy szívem, meg az őrült agyam, hogy ezen pörgök egy hete. Tök örömmel keresgéltem a telót, zsír tuti lealkudtam, oszt ez a hála. Na mindegyis. Én vagyok a hülye, nem ő, mert velem lehet megcsinálni.
Ez van. Ja! Fogadás vesztésre áll: táska mérlek jelen pillanatban NULLA:))) Éééééss Twinsie, mindenki “CSAK APRÓSÁGOT kap! Tényleg! Elfeljtettem válaszolni Neked: kedd dél körül száll le a gép, ha időben indul. Ez ugyebár New Yorkban sosem fordul elő, hátha most. Chris meózta a sminket, ami a telómba volt:) Ő kékre pingált ezúttal. leégett fej, kontra kék festék, úgy nézek ki mint a kis indián. Na zúzok aludni, mert anya ötkor kel és nem hagy aludni minket, pedig már fél egy van.
izéé
2010 július 8. | Szerző: ST
Csak szimbolát kaptok, de tényleg! Apróságot.Lévén komoly részese vagyok a családi költségévetésnek, nem is nagyon tehetem.
Cipellőt nem mertem elhozni, mert pici a bőröndöm, Jobb is, ugyanis tiszta hólyag a talpam:) VIszont otthon rajtam volt másnap és vaj puha. Krémszínű és fekete az egyik ruha és biztos állat, mert a fiúknak nem tetszik:) Végre van szép tárgyalós ruhám:) Megint a munka…. most beszéltem Rolanddal. Nem is megyek haza, semmi kedvem. Kavarás és dili… pedig olyan jó hangulat volt. Na mindegy. Ez már más tészta, csak sajnálom. felüdülés lesz a saját szoba. Ajtó bezár, külvilág kirekeszt, mennyei lesz. Andika! El tudod képzelni, hogy a szerelmemünkkel nem kell nap mint nap beszélni??? VÁÁÁÁÁ! Dee jó lesz!
Na mindegyis. Addig még van öt nyugis nap és ez isteni. Ma outletelek az I phone-sok miatt. Hátha ott még van normális hármas telefon. Csongi.Bongi kesztyűjét is jó lenne 1000 dollárnál olcsóbban megtalálni:) Annyira azért nem nagy ász egy cowboy kesztyű.
Lévén a családom, ahogy az várható volt, hülye így valszín szombaton megyek DC-be, hogy vigyek Kalárának virágot. Ezek tök idióták, semmit sem változtatok. Bob konkrétan úgy tesz, mitha nem lennék a városban. Igaz ebben semmi meglepő nincs. Hát ez van. LEgyetek jók! pusza
Izgi események
2010 július 8. | Szerző: ST
Hát a mi nap jó izgi. Éppen itt a rendőrség, meg tűzoltóság valaki miatt, aki jól leállított egy liftet:) Ez csak a jéghegy csúcsa. Chris gyógyszerrel kellett, hogy leápoljon úgy leégett a válam:) Két sexi ruhával kellett hogy vigasztaljam magam. Kezdek belejönni a S & C életérzésbe. Egyébiránt Chris ma is mondta, hogy majd jól elvesz és akkor kintmaradhatok… hát igen. haza vagy kint – a örök kérdés. Na jó, nem megünk férjhez, de tegnap komolyan beszélgettem Diannel a lehetőségekről.
Ma egyébiránt hajókáztunk illetve megmutattam Panninak a 5th Avenuet. Édes volt : a Saks előtt állva kérdezte, hogy mikor érünk már oda?:) Lévén ma apa nem volt velünk, így most már szimbolányi meglepije mindenkinek van. A mackó boltban vérzett a szívem, mert most az új trendi a fagylaltárus maci – te magad töltöd – áruházzal. Séltáltunk egy nagyot a Village-ben, szóval jó mozgalmas nap volt, mint a régi szép időkben. Az már csak hab a tortánt, hogy kiesett Németország… szegény Edvi Laci. Él még, Andi?? Holnap szurkoljon mindenki: nyílik a Digi Kocsma, tessék elmenni látogatóba!
Legyetek rosszak és millió pusza
Lady Gaga
2010 július 7. | Szerző: ST
Dianne, a Discopos cwaj cserébe a pesti élményekért elvitt ma a Lady Gaga koncertre a Madison Sq. Gardenbe. Valami elképszetően állat volt. Csináltam csomó videót, nem túl jó minőségű, de benyomásnak… váááááá. nagyon jó volt. pusza
KOmmentek és emilek
2010 július 7. | Szerző: ST
Köszönöm a jó sok kommentet és levelet. Sorban haladnék:
– Bora! Ma én is bio-mikrofon lettem. A guide csak annyit mondott, ki kivel hol dugott, szóval az uptown tourt kénytelen voltam én elmesélni az édesapámnak. A tegnapi fordításhoz képest is jól leiizadtam – mondjuk ez lehet a 43 fokos melegtől is:) Az egész arcom egy merő szeplől úgy nézek ki, mint egy vadalma:)
– Andi! Köszi a segítséget! Most már anya telefonja működik, viszont mínusz egy hitelkártyában vagyunk:) Oda nincs kontakt? PItit szard le! Dilettáns, ahogy mondod. Csongi biztos látja, szóval csak dőlj hátra és várd a függönyt! Zsuzsira meg piríts rá, hogy írja meg a szövegét. Ha kell, beszélek vele. Vagy már a műsorvezető is változott?? Mondjad melyiket kell helyretenni… Amennyiben Lehit, zsarold meg, hogy nincs új New YOrkos póló:) Puncinál hatni fog:))))
Livike! Tessék csicsikálni, ha holnap korán kelsz!
Kati: jönnek a hírek! A csütörtöki programodnak nagyon örülök!
Lusti: mission pipálva! Egy kell vagy több?
Aki pedig levelet írt és nem kommentelt: :))) köszönöm, a tartalmát! Türelem… és idő… mostanra már én is megértettem. Sajnos, csak most…
Ami pedig a mai napot illeti: jó nagy túrát csináltunk pl. Met és a jó kis szendvics bár is megvolt. Harlembe is visszamentünk. Elképesztő, hogy hat hónap alatt már mennyit változott. A legnehezebb része Jontól búcsút venni. Nos róla nem annyira hallottatok. Ő 20 éve van jelen. 18 volt én meg 10 amikor megismerkedtünk. Eleinte ő volt a nagyfiú, aztán ahogy kamaszodtam kezdett barátság lenni a dologból. Szóval ma tőle is elbúcsúztam. Úgy látszik, ez a könnyek hete, de nem bánom. Az elmúlt 20 évben sok szép emlék fűződik hozzá. Úristen! 20 év!!!Hát ez van. A gyönyörű latio már a múlté:)
Na pusszantalak Benneteket!
Túrázás
2010 július 6. | Szerző: ST
Éljen az emeletes busz, áldom aki kitalálta:() Csíkosra sültem a tetején. Bejártuk a város déli részét és Brooklynt. Lévén mindenki perfekt angol ezért 4 órán át szinkron fordítottam az okos guide poénjait. Komolyan elgondolkodtam a némasági fogadalmon:) Az egyetlen fájdalom enyhítő a jó kis Crocs mokaszin papucs, amit a kikötőben lőttem:) Lévén négyen négy felé akarnak menni, nincs agyatlan vásárlás. Tényleg. Senki nem kap semmit ajit, csak jelképeset. Már csak azért is, mert két óránként valahova be kell ülni, mert vagy egyik éhes, másik szomjas… ennek köszönhetően étteremtől étteremig libbenünk. A máskor üzletekre fordított idő most elvész. Komolyra fordítva a szót: fura, hoyg délutánonként nincs Zsófi. Tegnap Bethyvel sétáltunk a környéken és minden fánál előjött egy újabb emlék. Lévén senkinek nem adódott módja elbúcsúzni Zsófitól elmentünka kedvenc közös helyünkre és ott “búcsúztunk” el tőle. Fura volt… Ádámnak szoktam papolni a fegyelemről, rezignáltságról. Anya előtt komoly erőfeszítéssel, de fegyelmezem magam, Bethyvel viszont nem megy. Látja rajtam… apának mondta: Sluki was Zsófi’s baby, Eszter is mine. She is my grandchildren for 20 yrs now… hát igen. Minden rezdülésemet ismeri. Örülök, hogy végre apa is megismerhette. Egy csodás ember.
Twinsiekém, örülök hogy nem vagy egyedül és ezer hála a locs-pocsért. figyu! az újonnan felfedezett csokidból van sötét bevonatú is- megkóstolod? vigyek, mert azt nem lehet kapni.
Borám! VS-ből semmi? Legalább értelmes cuccot cipelnék:)
Andi! I phone 3 nem kapható – fiúknak is írtam. Az már nincs, 4 még nincs… azért még nem adom fel. Mi ez Csogi tehenész kesztyűjéhez képest??? Tényleg! Miért írták a fiúk, hogy őrület vár rám?????????
Lassan lépek, mert anyának sürgős mehetnékje van:) sok puszi!
Régen nem írtam
2010 szeptember 26. | Szerző: ST
El kellett telnie egy kis időnek, hogy rendbe szedjem a gondolataimat. Annamari feladatai úgyis felörlik az “őszinte vagyok önmagamhoz” tartalékaimat. Azt hiszem, a hosszú munka meghozta gyümölcsét és helyre kerültem. Talán az elengedés volt a legnehezebb mind közül. Szülők plusz szerelem egy szusszra – elég kimerítő tevékenység. Érdekes: papírom apának kellene rosszabbul tűrnie, hogy távolodom. Ehhez képest anya nyűgös tőle. Ami a másik vonalat illeti. Ádám kiegyensúlyozottnak tűnik. Talán mégis csak helyes volt az elengedés. Annamari ódák zeng róla: milyen ügyesen fejlődik, igaz a maga ütemében, de milyen jól átugrotta az akadályokat stb. Sokat beszélgethettek, amikor otthagytam őket. Nos, én csak a saját szememnek hihetek. Ádámmal összefutottam bent és egy olyan szót hallottam a szájából, amit eddig valahogy sosem akart/tudott kimondani: jövő. Hogy mire célzott, mit akart mondani: nem tudom. Minden esetre örömmel hallom, hogy nem a jelen katyvaszával foglalkozik, hanem végre előre néz.
Megtanultam az egyedül létet, visszakaptam a nyugodt, higgadt gondolkodást. Nem panaszkodhatok. A pohár – évek óta először – hurrá!!!! Félig már tele van!
Oldal ajánlása emailben
X