Demagógia

2009 május 13. | Szerző: ST |

 A demagóg népámítót, lázítót –, míg a demagógia hazug ígérgetést, népámítást, lázítást jelent.  Más megközelítés szerint: görög kifejezés, jelentése: „nép”, „vezető” v. „vezér”. Olyan érvelésmód, amelyben hangzatos, de valójában oda nem illő, a tényleges helyzetre nem alkalmazható általános frázisokat alkalmaznak. Demagóg (szó szerint „népvezér”) az e módszert alkalmazó ember, általában politikus.

Egy biztos, azzal hogy kritikát fogalmazok meg a BKV-val, az ingyenélőkkel vagy adott esetben a szabályokra fittyet hányókkal, még nem leszek demagóg.

Amikor egy politikai csoportosulás utcára küldi az embereket és azt állítja: a “nép ereje” majd megold minden problémát – nos, az demagógia. Mint ahogy hamis választási ígéretekkel kecsegtetni; tejjel, mézzel folyó Kánaánt ígérni; kijelenteni: hogy ha én leszek a miniszterelnök, azonnal megszűnik a gazdasági világválság és mindenki jól él — szintén demagógia.

Már csak az a kérdés: miért nem gondolkodunk és miért fogadunk el gondolkodás nélkül minden maszlagot? Miért nem nézünk a dolgok mögé, akarjuk megérteni az eredőjét, szeretnénk kibogozni a szálakat. Ez olyan, mintha csak egy már megrágott, felböfögött falatot lennénk hajlandóak megenni; az önálló rágásnak azonban ellenállnánk. Miért? Mert így működni tud a demagógia? Mert szükségünk van rá?

Képzeljétek el milyen “borzalmas” lenne, ha mindenki kezébe venne egy bal és egy jobboldali újságot minden nap. Ha szánnának 15 percet a honi és külföldi hírek elolvasására. Ha buszon és metrón utazva nem azzal lennénk elfoglalva, hogy a másik mit csinál, hanem elmorfondíroznánk a korábban olvasottakon. A ezt mondta, B pedig azt. Az igazság a kettő között van. Á! Saját véleményt alkottam. Te jó ég! Érzitek? Visszafelé forog a Föld! Saját véleményt alkottam, tehát nem fogadom el kételyek nélkül a nagy szónoklatokat. Utána olvasok miről is beszél voltaképp az a fránya politikus. Ha népszavazni indulok — NEM VÁLASZTANI, ezt is szeretjük eltéveszteni –, megnézem mi is a kórháztörvény (hogy  a közeli múlttal példálózzak) és csak utána ikszelek. Mert az nem állampolgári, felelős döntés, hogy a szép kék szemű politikus azt mondta, mert szimpatikus hát én oda voksolok ahova ő javasolta. Így nem az én preferenciám, hanem egy másik ember sugallta vélemény kap hangot. Biztos, hogy ezt akarjuk? Biztos, hogy hosszú távon az a jó, ha bedőlünk a hülyeségnek és nem gondolkodunk?

Szerintem megéri naponta azt a plusz 20 percet elvenni egy sorozattól, bugyuta amerikai játékfilmtől és a tájékozottság mérlegébe áttenni, hogy utána valóban felelős döntést hozhassak, és NE TUDJANAK holmi kósza választási és egyéb ígéretekkel becsapni.

Végezetül az “eredeti” görög demagógokról pedig ezen a linken olvashattok bővebben:

http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/szemelyek/demagogok.htm