Semmi magvas gondolat

2009 május 18. | Szerző: ST |

Ha az emberrel valami fontos történik: szereti megosztani a barátaival. Nos, én is így vagyok ezzel. Ma valami nagyon jó történt. Felhívtam mindenkit, akit fontosnak tartok. Van egyetlen ember, akivel kapcsolatban van egy megfejthetetlen “paterold ki az életedből, mert nagyon nem őszinte” érzésem. Mintha valamiben konzekvensen hazudna vagy csak elhallgatná az igazságot? Na mindegy is. Illetve nem az. Ugyanis ő volt az egyetlen, aki rögtön hozzáfűzte: ne örülj a sikerednek! 

Az egyik baránőm ma volt meghallgatáson. Színésznő és egy főszerepért szállt harcba. Elmesélte mi történt. Meghallgattam, vele örültem, hogy ott volt és jó érzésekkel távozott. Eszembe sem jutott arról papolni, hogy mert lehet hogy nem te kapod a szerepet és csak azért hívtak be, hogy legyen más is, meg szokás többet behívni, nem csak a legalkalmasabbat. Én ehhez már csak értek, hisz én már castingoltattam, tudom…. nem. Örültem és szurkolok neki tiszta szívből.

Most azon morfondírozok, hogy vajon bennem van a hiba, hogy tudok mások sikerének örülni vagy abban a másikban, aki pedig zsigerből odavág?

Tudom, ebben a bejegyzésben nincsen semmi magvas gondolat, semmi ami közérdekű lenne, csak úgy kicsúszott. Amolyan figyelmeztetés: érdemes néha átnézni a ruhatárad, a kacatokat és a barátokat is. Hátha van olyan, amitől jobb megszabadulni és nem megtartani. Én hónapok óta szanálok és tessék….mégsem alaposan…