A vonzás törvénye

2009 augusztus 31. | Szerző: ST |

 Az ember ritkán hisz olyan elvont fogalmakban, mint a vonzás törvénye, a gondolat teremtőereje vagy éppen az önbeteljesítő jóslatok. Nos ezzel magam is így voltam… na jó! Őszintén szólva még ma is vagyok.

Nehezen hittem el, hogy a tudatommal/tudatalattimmal befolyásolni tudnám az életem. Mi több: a pillanat nem más, mint a múlt kivetülése, a múlt által előrevített kép. aztán megisertem egy csodálatos embert, aki mára igaz BARÁTOM lett. Kíméletlenül és kegyetlenül tartott elém/annak a valakinek akinek hittem magam. Az önmegismerés útján kellett ráébrednem arra: a TITOKban, Kulcsban, a Vonzás Törvényében bizony sok igazság van.

Szembesültem azzal, hogy hányszor kódoltam rosszul egy-egy kívánságot, vágyat vagy álmot. Hányszor kerestem másban, másutt a hibát, ahelyett hogy mélyen, legbelül keressem a választ. Most, hogy már látom: mit kellett volna máshogy csinálni, még nehezebb a helyzet. Figyelni arra, hogy ne kövessem el ugyanazokat a hibálat kétszer, háromszor, ötször.. annyiszor amíg meg nem tanulom a leckét, le nem vonom a konzekvenciát. Persze, ilyenkor az ember görcsölni kezd. Az állandó pörgés egy azon gondolat körül pedig sehova sem vezet. Itt jön a második lépés: megtanulni lazának lenni és elsajátítani a Carpe Diem életérzést. Nem csak mondani, megélni – ez aztán a nehéz. Bizony nem könnyű míg az ember szembenéz önmagával, a hibáival – ugyanakkor élvezetes utazás is. elmerül önmagadban, megtalálni a saját mozgatórugóid, kijavítani a hibákat. Igazán nagy és nemes utazás.

Ti hisztek a Vonzás Törvényében? Abban hogy nincsenek véltelenek?