Elmélázva

2009 december 22. | Szerző: ST |

 Azon tanakszom napok óta, hogy valaki hogyan és mitől szeret okosan? Vajon, akkor “csinálja jól” az ember, ha ad és ad és ad és sosem kér; vagy kell valamiféle egészséges egyensúly? Akkor szeretek-e bölcsen, ha kimutatom vagy ha kéretem magam és nem mutatom meg a lapjaim.

Vannak emberek, akik le tudják nyomni magukban az érzelmeiket. Akik ki tudják kapcsolni a szívüket és nem érezni. Én sajnos képtelen vagyok erre. El sem tudom képzelni, hogy ne érezzem a boldogság édes érzését vagy a szomorúság ismerős, szívszorító fájdalmát. Irigylem azokat, akik a tudat alattijukba tudják zárni, azt ami nekem nevetés okoz vagy éppen könnyre fakaszt. Nem, mégsem! Jobb az, ha az ember megéli amint feljut a csúcsra és néha a kíméletlen földet érés válik a legjobb tanítássá. Szeretek szeretni. Feltétel nélkül és bár jómagam is próbálgatom az oroszlán körmeimet, de sajnos ezek a kísérletek nem komolyan vehetők. HA bántanak, visszabántok; de rögtön rosszul érzem magam. Szóval szerintem jó tiszta szívvel szeretni, igaz így hatalmas fájdalom is érheti az embert. Szerintem megéri, szerinted?