Twinsie
2010 február 12. | Szerző: ST |
Teganp sokáig gondolkodtam azon, amit mondtál. Na jó, azokon amiket mondtál. Ez az energia átcsportosítás egész jól megy. szóval abban igazad van, hogy a saját magam formálására fordítom azokat az energiákat, amelyek egyébként kárba vesznek a Nem Nevezzük Nevén miatt; akkor sokkal többet nyerhetek. Végülis semmi többről nincsen szó, mint hogy a rossz szokásokat megváltoztatom és azokat teszem rutinszerűvé. Ugyebár? erő meg van hozzá. Miért ne lenne?
Tudod ki… nos ez nehezebb tészta. Az a feszültségesdni, amit mondtál… amikor először összegabalyodtunk is hasonlóan feszült és kimért volt a viszony. Ugyanilyen erők mozogtak, mint most csak akkor kezdődött ez az örült változás. Fura! MÉg nem gondoltam bele, hogy ez a rengeted felgyülemlett fájdalom, kimondott és ki nem mondott bántás egyszer robbanni fog. Azt kétlem, hogy jelen pillanatban az lenne a megoldás, amit mondtál. Inkább a verbális harc eldurvulására szavaznék. Nem az az alkat – mint tudod :()-. Abban viszont igazad van, hogy előbb vagy utóbb valahogy felszínre fog törni ez a feszültség. Már ha van. Ebben nem vagyok biztos. Kifelé végtelenül nyugodt és pókerarcot ölt. Persze a maszk töredezik, be lehet mögé lesni, de láthatóan saját magát szedálja. Nem akar túlságosan “belemerülni” a lelkizésbe, így nem is kerülnek felszínre az érzések, gondolatok. Olyan látszat játékot űz. Nem tudom. Mert ha ezzel vádolom, ellenkezik hogy nem így van. A példa, amit apuddal kapcsolatban mondtál: eklektikus. Igaz, szerintem ő egy ilyen helyzetben sem nézne szembe a kialakult szituval. Vagy ki tudja? Na mindegy. Legalább van egy bejegyzés, amit ha elolvas sem ért, mert Neked szól Twinsiekém:))))
Ja! Fontos project! Fehér térdig érő rövidnaci:) Mit szólsz? Meg olyan kis vállas barna póló, mint a Zarásom. Hétvége?????
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Na végre remélem el is küldöm, nem csak megirom a válaszom…
Megoldást, 100%-os tanácsot nem tudok adni, csak azt mondom, amit gondolok…hisz ismersz, sosem marad bent…Shrek után szabadon jobb kint, mint bent.
Persze ez nem tudom mennyiben megodható a Ti helyzetetekben, hiszen Te ennél jobban már nem tudod magad kiadni, vagy lemezteleniteni, ahogy azt irtad korábban. A másik félnek is partnernek kéne lennie, de ő még nem tart itt. Ahogy mondtam is neked, ha valóban olyan fontos szerepet töltesz be az életében, ahogyan állitja, akkor ezek túl kell lendülnie…bizonyára ez nem megy egyik napról a másikra, csak az a baj, hogy nagyon régóta várod ezt, ő pedig nagyon sokáig nem értette miről beszélsz Te, én és azok akik szeretik… Lehet most észbe kap, de amig vacilál, hogy mit hogyan tegyen, vagy ne tegyen, addig elmehet az a hajó….
Talán azt hiszi azért mert megbántott most Téged is ellene hangollak, pedig én boldog lennék ha normális mederbe terelődne a kapcsolatotok. De ha nincs jövő, vagy a jövő az, hogy bántjátok egymást, akkor inkább azt mondom vessetek ennek véget mihamarabb, mert az élet rövid ahhoz, hogy olyan dolgokra fecséreljünk időt és energiát, melyek nem tesznek minket boldoggá.
Kicsit magasztosnak hangozhatnak e szavak, de az ember minél több megpróbáltatáson igyekszik átvergődni, annál tisztábban látja mi a fontos. Én csak azt kivánom Neked, sőt mindkettőtöknek, hogy előbb ébredjetek fel, minthogy végleges és visszafordithatatlan veszteségek árán tapasztaljatok. Bár nekem az Apukám miatt nem lehet lelkiismeret furdalásom, mert én tüzön-vizen vállaltam a mások számára talán kevésbbé érthető szoros napi kapcsolatot, mégis nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe mennyi időt fecséreltem el eddigi életem során felesleges dolgokra, energiavámpirokra, ahelyett, hogy mellette/vele lettem volna.
A beszerzés rajtam aztán ne múljék! Beszéljünk, és ne feledd, már csak egy hét és a kezeim közé kerülsz :o))))