Várakozás

2010 április 7. | Szerző: ST |

 Lassan vánszorognak a percek. Minden csörrenésre megrettenek. Tegnap Bethy odatartotta a füléhez a telót. Hallottam a lélegeztető gép kattogását. Aztán a sóhaját… elbúcsúztunk, ahogy szoktunk: nite, nite Gyönyörű! I love you!

Bár kegyes lenne Hozzá az élet és végre engedné elmenni. Ez megalázó és nem emberhez méltó. Drága Zsófim! Bár tudnék segíteni!