Várakozás
2010 április 7. | Szerző: ST
Lassan vánszorognak a percek. Minden csörrenésre megrettenek. Tegnap Bethy odatartotta a füléhez a telót. Hallottam a lélegeztető gép kattogását. Aztán a sóhaját… elbúcsúztunk, ahogy szoktunk: nite, nite Gyönyörű! I love you!
Bár kegyes lenne Hozzá az élet és végre engedné elmenni. Ez megalázó és nem emberhez méltó. Drága Zsófim! Bár tudnék segíteni!
Zsófi
2010 április 6. | Szerző: ST
Bethy éjjel hívott. Zsófi összes szerve felmondta a szolgálatot, nincsen magánál. Félúton van Miklós és köztünk. Tudom, hogy el kell engednem.
Érdekes. Álmaimban ahányszor láttam kis csipet- csapatunkat New Yorkba sosem láttam, hogy Zsófival találkoztak volna. Nincsenek véletlenek. Azt hiszem nem véletlenül búcsúztunk januárban úgy, ahogy. Mindketten tudtuk, hogy ez minden bizonnyal az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást.
Már nem hiszek a csodákban. Az én New Yorkom – tartok tőle – , már ZSófi nélkül köszönt legközelebb. Most még jobban érzem a késztetést, hogy megmutassam apunak és Neki a várost. Annyira könnyen elilallan az élet. Muszáj megosztanom Velük a pillanatot, a helyet.
Édes Zsófim, you have to go home now. Just do it! Don’t care about us!!!! And you know: night-night, I love you!
Boncolgatás
2010 április 5. | Szerző: ST
Ezt a bejegyzést ügyesen kitörtölte a gép. Talán nem kellen újraírni. Azon töprengek megint: hol és mit rontottam el. Persze ez sehova sem vezet. A napi huszonóra mellett még ez hiányzik a legkevésbé. A csaldóott kiábrándultság megint távozásra késztet. Elmenni, messzire. Elkezdem a lakást hirdetni. Hátha ráharap valaki. Az a bizonyos pénz is igen aktuális lenne. Kihúzna a vízből és akár holnap mehetnék örökre az imádott városomba. Egyetlen aggályom: hogyan látom majd Bonikát. Ő speciel meg sem tud látogatni. Aztán persze jön a második kérdés: nyáron jött volna velünk. A heves vita kellős közepén benyögte, hogy még mindig ne, döntötte el. Pedig a viselkedése nem erre utal. Inkább a köszönés nélkül eltűnik felé tendálunk. Sem jelenet, sem búcs, sem magyarázat, sem a kölcsönök visszafizetése, csak az egyszerű lelépés. Igen ám, azza. azonban nem számol, hogy mi lesz amikor ráébred a következményekre. Amikor az élet rákényszeríti, hogy kilpjen a langymeleg szarból. Na akkor mi lesz?? Mert előbb- utóbb csak véget ér a tengődő, igénytelen, nagyképű és sehova nem vezető nihil. Csak rájön miben vergődik. Vagy nem? Igaz ez már nem az én problémám. Az enyém csak az elmúlt négy év… meg a miértek….
Elég…
2010 április 2. | Szerző: ST
Unom, hogy mindig a végén nekem lesz igazam. Egyszerűen nem lehet, hogy ne így legyen. Neked jó ez így? A tegnapi vita pont a szükségtelen kategória. Nem tudom: kérdezek. Miért kell ennek így lennie? Belefáradtam ebbe az egészbe. Nem is! Fásult vagyok. A felesleges viták, a félreértések, a gerinctelen és jellemtelen kibúvás az egyértelmű helyzetekből. Valahogy tényleg nem értem, hogy nem veszed észre mennyire lesüllyedtél… hát ennyi.
Félelmek
2010 március 30. | Szerző: ST
Néha azon gondolkodom: a félelem miből ered. Honnan jön ez a gonosz kis érzés. Utálom, hogy van, hogy érzem, éppen ezért rendre megpróbálom legyőzni. Holott nem legyőzni, hanem megérteni kell az eredőjét. Meg kell szelidíteni. Csakúgy, mint a Kishercegben…
Le tudom győzni. Meg tudom szelidíteni. Még akkor is, ha most nem látom a fényt az alagút végén. Hiszen per pillanat a fájdalom és az üresség győz. A csalódottságról nem is beszélve.
Valóban a lezárás, a veszteség időszaka ez. Sokat vesztettem, de ebből tudok táplálkozni. Talpra állni és újult erővel győzni. Mert, hogy győzni fogok: nem is kérdés.
Ő is elemnt. Fura. Fura? Nem is tudom. Néha azt hisze, az EGOm űz velem csalfa játékot és megbolondulok a ténytől, hogy végül tényleg széttéptem a köteléket. Persze így ez már sehova sem vezetett volna. Nem lett volna értelme. Az egész azért teoretikus, mert a labda ezer éve nála pattog és még csak arrébb sem rúgja. Rúgja? Rá sem hederít. Hetek, hónapok óta gyászoljuk a multat és most, hogy vége nincs ott a megkönnyebülés. A mardosó kérdés: vajon tényleg így kellett lennie? Az viszont ott van. Vajon mi volt hazugság és mi volt igaz? Minek hihetek és minek nem. Igaz már ez is mindegy. Az emlékek, a pillanatok, az elsuttogott titkok már messze járnak. Ralán igaza van: igazak sem voltak.
Hát ez van. Tanulság: az embernek egy szíve van. Jobban kell rá vigyázni. Sosem bízni az arra érdemtelenben és hinni a délibábnak. Good bye!
PIhi után
2010 március 17. | Szerző: ST
Pihennem kellett. Rendszerezni a gondolataimat. Megkreseni a kérdőjelekre a válaszokat. Kicsit kimerültem. Magamtól. A szakmai sikerek jót tesznek. Erőt adnak a harchoz. Jó végre érezni, hogy van miért küzdjek. Hogy a sok áltdolgozott 16 órának végre megvan a foganatja. Jó, hogy respektálják a tudásod. Igen. Ezt határozottan élvezem. A változás is megéri. JÓ a dícséret, hogy mások is észerveszik és reagálnak a benned zajló változásra. Jó érezni, hogy nem csak Magamnak tudok megfelelni, hanem a örnyezetem elismerését is kivívom. Igen. Ez jó.
Élvezem. Nagyon. ÉS az a néhány ember, aki mellettem maradt, annak hálás vagyok hogy fogják a kezem. Köszönöm!
Ő? Ő a múlt. Eléggé. Nem érti: mit mondok. A saját kis kerekében futkorászik. Köti az ebet a karóhoz. Sem kritikát, sem jó tanácsot nem fogad el. Ő baja. Már nem érdekel. Elment ez a hajó. Hogy az állomást is lebontják-e? Nem tudom. Minden esetre omladozik. Nagyon. Látom lelki szemeimmel, ahogy majd későn ébred. MOst azt mondja bizonyítani akar. Barátságról beszél és jövőről. Ez így ebben a kontellációban hazugság. Nagyon nagy hazugság. Hát ez van.
Boldog vagyok. Jól vagyok. Most már minden rendben van. Neki meg nem mutatom meg a kiegyensúlyozott énemet, mert már nincsen köze hozzá – sajnos.
Nem bemagyarázom…
2010 március 4. | Szerző: ST
Azt mondod: bemagyarázom, hogy elég volt Belőled és vége! TÉVEDSZ! Valóban elég volt belőled. Valóban nem hiszem el, amit mondasz és valóban kételkedem minden szavad őszinteségéban. Játszhatod a nagyképűt és a magabiztost. Beszólogathatsz… tedd! Tőlem azonban ne várj több segítséget, támogatást. Nincs tovább. És hogy miért? Amikor nekem el kellett jönni miattad: hol voltál? Segítettél? Mellém álltál? Amikor egzisztenciálisan padlóra kerültem – teszem hozzá részben miattad – segítettél? Mellettem voltál? Barnától ki fogadtott el pénzt Te vagy én? A közös melóinkért ki kap pénzt? Te vagy én? Amikor a nyakadba tették a Diós forgatás kihúztalak a szarból? ÉS most? Most ki a frász vállalta érted/helyetted a felelősséget? ÉS még ezek után azt kérdezed miért? Csinálj úgy, mint aki hülye, de ne nekem. Nem érdekel a nyomorod.
ÉS mit fogsz csinálni, ha vége a dalnak? Mit fogsz csinálni? Majd gondolod, hogy idejössz és a vízes kutya tekintetedért kapsz melót? Tévedsz! Elb….tad!
Az a gaz gépház
2010 február 25. | Szerző: ST
Na jó, a sok munkától halok be. Ez így nem igaz. Örülök, hogy leköt. Most már kezd sikerré válni a befektetett energia. Egyre többször érzem úgy: végre kezd beérni a sok munka. Annamari meg is erősített benne. Vasárnap “év értékeltünk” és úgy tűnik, végre tényleg beindulnak a dolgok.
Pl. úgy döntöttem, megúszom a térdműtétet. Nem szeretném. Nem, nem és nem. Inkább valahogy kikapcsolom a fájdalomközpontom. Végülis, ha nem veszek róla tudomást, akkkor miért is lenne fájdalmam? Na igen. Megy ez, de tényleg. Holnap van a szülinapja. Azon gondolkodom, hogy felköszöntsem vagy sem. NA jó, persze ez így nem igaz. A szívem mélyen tudom, hogy mit döntök csak… vajon jól???
Térdműtét – para
2010 február 18. | Szerző: ST
Hát most már tuti, hogy nem úszom meg azt a hülye műtétet. UTÁLOM! Egy hét kórház, hat hét fekvés meg a sok munka, amivel újra járok. GYŰLÖLÖM! Kézrátétes Annamaris gyógyítást akarok!Lécci!
Elment
2010 április 7. | Szerző: ST
Angyal lett az én imádott Zsófimból. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadott nekem csodás 29 év amit Vele tölthettem.
Bethynek pedig mélységes hála, hisz 35 éve él Zsófiért és Miklósért. Többet tett értük, mint bárki a családban!
Isten Veled Gyönyörű!
Oldal ajánlása emailben
X